Pénteken rohantam, mert ... hagyjuk is, nincs kedvem Alexandre baromságával elrontani már a bejegyzés elejét. Ismét hozta a formáját, sőt, még rosszabbat is. Lényeg az, hogy én rohantam a repülőhöz. Persze amint kitettem a lábam a kapun, elkezdett cseperegni az eső. De gondoltam csak kibírja az állomásig. No nem bírta, félúton elkezdett szakadni, így mire az állomásra értem a hajamból csurgott a víz összes-vissza és a fehér pólóm is eléggé átlátszóvá változott... Ez van.
CDG-n semmi különös, a gépem késett valamennyit, de végül is elértem Nizzába, ahol taxiba pattantam és eljutottam a szállásomig. Itt rögtön összehaverkodtam három emberrel...
Szombaton korán keltem és mentem várost nézni. Erre a napra Nizza jutott... Először is a piacra mentem el, ami nem hiába Franciaország leghíresebb piaca, nagyon tuti !! Ráadásul eperízű epret árulnak benne !! Hihhetetlen !! Szóval vettem is egy fél kilót és kiültem a tengerpartra epret enni. Tudom, fura dolog, de annyira tuti volt. Olyan kék a tenger, hogy értem, miért hívják Côte d'Azur-nek, vagyis az Azur partnak.... Mire megettem a fél kiló epret, egy cseppet sem voltam éhes, így útnak indultam. Legelőször az Óvárost fedeztem fel a kacskaringós, és totál nem logikus utcarendszerével, így volt ahol háromszor jártam, és egyes helyekre csak nagyon furfangos módon lehetett eljutni. De megtettem. Ezekután felmásztam a dombra, ahol van egy vízesés, de főleg egy tuti kilátás a városra és a tengerre !!
Ezután innen lemásztam, vettem egy faugasse-t és szintén a tengerparton megebédeltem. Utána ismét útnak indultam, elvégre ez egy olyan olajos valami, hogy muszáj volt legalább egy 10 kilométeres sétát kitűznöm célul, hogy lemozogjam az összes felesleges energiát. Most az Angolok sétánya volt a cél, majd az Orosz templom, majd elmentem egy múzeumba.
Utána még sétáltam egyet az Óvárosban, ittam egy kávét a tengerparton, majd visszamentem a szállásra. Ott már csak Kejal volt a tegnapi három lányból, így csak őt tudtam megkérdezni, lenne-e kedve elmenni valahova beülni egy pohár valamire. Volt kedve. (Ő egy indiai lány, egy hónapra jött Nizzaba franciát tanulni, mert francia tanár.) Úgyhogy elmentünk egy pub-ba sörözni, tök tuti volt. Utána még sétáltunk egy kicsit a tengerparton (lehet, unalmasnak hangzik, hogy állandóan ott lógtam, de annyira tuti hely, hogy csak na !!), majd visszamentünk a diákszállóra. Elvégre már 23h körül járt az idő.
Másnap Dimitrivel találkoztam, aki Patrice unokaöccse és Antibes-ban lakik. Elmentünk Antibes-ba, ahol egy jót sétáltunk, majd ettem egy igazi bouillabaisse-t, azt az igazi hallevest. Te jó ég, most nem fogtok örülni, de ez sajna finomabb a halászlénél... De valljuk be, nem is ugyanaz... Csak majdnem. Szóval halászlé rákkal, hallal és kagylóval. MMMMMM !! Bár a legelején megint elkezdtem pánikolni, mert a két rák épp farkasszemet nézett velem. Ráadásul olyan nagyok voltak, hogy meg sem mertem fogni őket. Így szegény Dimitrinek kellett lenyakazni őket... Szerintem ő sem volt oda az ötletért, de azért megcsinálta... Szerencsére, mert így tudtam enni... :o)
Utána bevágtunk még egy három gombócos hatalmas olasz fagyit... Mmm, ez is fincsi volt. És utána sétáltunk, elmentünk egy erődítménybe, majd vissza, majd kocsiba szálltunk és elmentünk Saint Paul városába, ami egy nagyon kis aranyos város. Muszáj elmennetek oda, ha arra jártok !! Hegyek között, tengerre látó, igazi kőházas, keskeny utas város. Irtó jó. Bár nyáron gondolom túl sok benne a turista... Ez már csak ilyen.
Innen még elmentünk kávézni a... igen, a tengerpartra. :o) Majd good-bye-t mondtunk egymásnak. Vagyis azért még visszavitt Nizzába.
Itt összeismerkedtem Kejal-on kívül Rima-val, egy amerikai lánnyal, aki szintén azért van Franciaországban, hogy franciául tanuljon. Elmentünk együtt étterembe vacsizni, majd sétáltunk egyet és megtudtuk, hogy a szocialisták nyertek a választáson....
Hétfőn Monacoba mentem busszal, mert hát mégiscsak ott van Nizza mellett, muszáj volt elmenni oda is !! Már elkezdték összeszerelni a formula-1-hez a pályát. Tök jó volt, értitek, én ott sétáltam, amit majd a tévében láthattok május 27-én. Már ha nézitek (én ajánlom... elvégre ooooott sétáltam !!!!! :o)). (én nem fogom tudni, mert pont aznap van gyereknap, és gyereknap alkalmából megyek Hubert-rel repkedni egyet...;o))
Olyan jacht-ok és kocsik vannak, hogy húha... HúúúHa... Egy lakáshirdetést megnéztem. Kíváncsiság alapon... Az a baj, hogy a lakás (lakás !!!) árát nézve elfelejtettem megnézni, hány nm-es volt... 1 300 000euro (ez bazisokpénz !! gondolom ti is így gondoljátok)... Hazafele beszélgettem M. Berthelot-val a lakásárakról. Monaco a tengerre terjed : mint Abu Dhabi, itt is lesz egy sziget ahol lesznek lakások is... Ahol a tengerre néző lakások nm ára 60 000 euro (igen, egy budi sem kapható 60 000euró alatt...). A legkisebb lakás 300nm... ergo egy lakás ára 18 000 000 euro.... Szóval inkább ne is beszéljünk erről... meg a jachtokról sem, amelyek legtöbbje nagyobb, mint a ti lakásotok. (az enyémnél meg vagy 3-4szer nagyobb...)
Elmentem a rózsakertbe is, meg megnéztem az őrségváltást a hercegi palotánál. Nekem sokkal jobban tetszett, mint az angol. Itt történt valami, lehet, hogy csak 5-10 percig tartott, de ezalatt végig mozogtak, vagy legalábbis csináltak valamit.. Ha mást nem, a fegyverüket pakolták jobbra-balra, vagy le a földre. Szóval jó volt.
Itt ettem egy pain bagnant-t, ami tipikusan dél franciaországi. Utána pedig elmentem Eze-be. Itt már kezdtem fáradt lenni. De egy nagyon aranyos kis város, ahol amúgy semmit nem lehet csinálni, csak költeni. :o) Én ettem egy fagyikelyhet, mert meleg volt és mert megérdemeltem. :o)
Utolsó nap pedig Kejal-lal mentünk el az Ephrussi-Rothschild kastélyba Saint Jean Cap Ferrat-ba. Hát a nőnek volt pénze (ok, még jó, elvégre Rothschild leszármazott) meg ízlése is... A kert csodás, de a villa is. Három oldalról a tengerre látni, a negyedik meg a kertre... No comment...
És hát ennyi... Iiiiirtó jó volt !!! :o) Muszáj visszamennem amikor már én is fogok tudni fürödni a tengerben... Mondjuk amikor ezutóbbi legalább 21 fokos lesz... :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése