Szóval ma úgy volt (pff, ti is észrevettétek már, hogy a mondatok 87%-át mindig "szóval"-lal kezdem ?!), hogy Jean-nal terepre megyek TÁRGYALNI. Legalábbis nekem ezt mondta. Mivel a terület Párizsban, ráadásul pont a Gare du Nord mellett, gondoltam egyszerűbb vonattal bemenni oda (pont oda gurul be a vonatom), mint kocsival a reggeli dugóban... (ez csak azért fontos, mert a kocsiban mindig magammal hordom a láthatósági mellényem, a sisakom és a munkavédelmi cipőt.)
Ám reggel kaptam egy sms-t. Vagyis akkor láttam, hogy Jean írt nekem 4h33-kor egy sms-t, hogy késni fog, mert a lányát el kell vinnie 8h30-ra Versailles-ba, csak 9h15-re ér majd ki. A tárgyalás 8h-kor kezdődött... Oké, nem gond, elvégre nagy lány vagyok, az egyetlen egy probléma az volt, hogy halvány lila gőzöm nem volt arról, hogy mégis : 1. mit építenek, 2. ki csinálta a talajfelderítést, 3. hogy mit talált, 4. hogy miről fogunk tárgyalni, 5. volt-e már eddig tárgyalás és ha volt akkor ott miről volt szó ?!
No de nem baj, nem pánikoltam, elmentem szépen a munkaterületre és szépen bemutatkoztam, majd hozzá tettem, hogy M. Geisler-nek közbe jött valami, csak 9h15 körül fog ideérni (bár annyira, de annyira tudtam, hogy késni fog !!! :o)). Ok, annyira nem érintette meg őket a dolog, szerencsére jött az építész és elkezdtek beszélgetni arról, hogy most azt a szerencsétlen gerendát hol vezessék el. (Pff, hogy egyeseknek milyen gondjaik vannak... azt mellékesen teszem hozzá, ha valaki geotechnikás olvassa az oldalam, hogy a feltöltésre 20°, 0kPa-t vettek. Ez nem sok.)
8h-kor hívott Jean, ahogy írta az sms-ben, hogy elmondja, mit is kell csinálnom. Nos : egy talajfelderítést egy markológéppel. Okkkkk... (ennyit a tárgyalásról...) Ekkor átfutott egy csomó rossz gondolat az agyamon, de persze csak annyit mondtam neki, hogy ok, nem gond, megcsináltatom, sőt, még le is írom, hogy mit találtak, mint talajt... Pff... én meg a párizsi geológia, naná, szuper barátok vagyunk... No mindegy, nem is ez volt a gond, ettől nem paráztam, mert az első 2 méter tuti feltöltés. Viszont végignéztem a ruházatomon : elegáns (ráadásul kivágott...) felső, ok, farmer, de balerinacipő. Fő a biztonság elvégre... Argh. (igen, igen, a munkavédelmi cipőre gondoltam) Jah, még jó, hogy a sárga pulcsim volt rajtam, az elment láthatósági mellénynek. Bár ezen a terepen (látszik, hogy nem Vinci dolgozik ott...) nem sokan hordtak sárga mellényt.
Szóval képzeljétek el a tipikus nő esetét, aki kitévedt egy építkezésre : elegáns ruha, egy sityak a fején és balerinacipő... :o) És közli a csak pasiból álló munkásokkal, meg az ő főnökükkel, hogy akkor itt és ott csináljanak nekem egy 3x2 méteres gödröt. Az egyik közölte velem 1m30-nál, hogy az elég ? Mondom :
- Nem, két méter bazze' !
- De hát ez két méter (igen, mivel volt 70 cm aaaa, elfelejtettem a szakszavakat magyarul. Mi a talus ?! plusz feltöltés az előző épület lebontásából)
- Ne ott mérje legyen szíves, hanem itt, ezen az oldalon...
- Ok, akkor ások még.
Pfffffff..... De minden jól ment, a végén feltúrták a kedvemért az egész területet, az egy talajfelderítés helyett csináltak nekem vagy hatot... :o) Csak hogy biztosan megleljem az örömöm. Úgyhogy nem volt gáz, minden jól sült el, meg Jean sem késett 40 percet, mint a múltkor... :o)
Ok, senki sem lehet tökéletes, na ! :o)
Amúgy semmi különös velem... :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése