Tegnap ismét utaztam egy kicsit. Stéphanie-val megbeszéltük, hogy majd csinálunk valamit szombaton. Csak hogy nehogy unatkozni akadjon kedvünk. Délig tettem vettem, meg gondolkoztam is, meg zenét is hallgattam, majd rámírt Steph facebookon. Mondtam neki, hogy autózni megyünk, ha van kedve : Gerberoy a kitűzött cél. Tetszett neki az ötletem, úgyhogy egy óra múlva nála találkoztunk, majd folytattuk az utunkat. Gerberoy egy nagyon szép (Franciaország legszebb városai közé választották egyes listák szerint) kis város, az egyetlen egy hibája, hogy valóban kicsi. Úgyhogy mi mindent megnéztünk tüzetesen, sőt, néhány helyre kétszer is elmentünk, de így sem telt el sok idő, s már ismertük a város minden zegét-zugot. Beültünk palacsintázóba, majd felvetettem az ötletet, hogy mi lenne, ha lemennénk a tengerpartra ? 88km-re volt tőlünk a tenger, az nem vészes.
Úgyhogy a palacsinta után új célt tűztünk ki magunk elé : kagylót enni Dieppe-ben. Úgyhogy lementünk oda is, Stephanie-vel jó autózni, mert folyamatosan beszél (kb. mint én, amikor nem vezetek), így nem unatkozik az ember. :o) Teszem hozzá gyönyörű helyeken jártunk, úgyhogy nagyon nem is lett volna alkalmunk unatkozni. Szóval 18h30kor értünk Dieppe-be. Leparkoltam a kocsit és elmentünk sétálni a kikötőbe. Majd fel egy templomhoz, majd onnan le, majd át a másik oldalra éttermet keresve. Tengerre néző éttermet kerestünk, és nevetni fogtok, de az egész városban egyetlen egy van !! Ez milyen már ? Mindenesetre feljegyeztem az esetlegesen alapítható cégek listájára : a tengerre néző éttermet. Ki tudja... ? :o)
Szóval beültünk az egyetlenegy létező étterembe és megvacsiztunk. A teraszon, de nekem a végére lefagyott az összes tíz ujjam... Mire kinyitogattam az összes kagylót a szélben, hát nem volt egyszerű. A desszerthez betelepedtünk a zárt részbe... Merthogy mégiscsak. Utána még gyorsan fotóztunk naplementét, majd rohantunk a kocsihoz, merthogy egyikünk sem látott ennyire előre, így mindketten egy-egy nyári ruhában voltunk (ok, volt rajtunk harisnya/leggings, de az nem sokat segít). Majd hazafele autópályán jöttünk, az mégiscsak gyorsabb !!
Amúgy mondtam Stephanie-nak, hogyha legközelebb is autóval indulunk valahova, előrelátóak leszünk, így viszünk magunkkal : bulizós ruhát magassarkúval, fürdőruhát vietnámi papuccsal, túracipőt a megfelelő öltözékkel... Elvégre a kocsiban elfér. :o) Bár lehet, hogy csak jól kéne kitalálni a napi programot... :o)
A képeket majd nemsokára feltöltöm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése