Január második hete...

Hát ez a hét sem volt teljesen szívderítő, de mindent túlélek, mint eddig is. :o) 

Kedd este a tulaj állított át egy halom papírral, amiről én azt hittem, hogy itt a vége, fuss el véle, aztán egy idő után leesett, hogy nem, csak épp egy évenként megújul a szerződés, így újra alá kell írnom... De persze a frászt hozta rám, amit ő is észrevett és jól ki is nevetett. :o) (persze csak miután meggyőződött róla, hogy megértettem amit meg kell) Persze nem volt olyan egyszerű az aláírás sem, mármint hogy berakott egy új bekezdést amiből én persze egy mukkot sem értettem, úgyhogy szombat délelőtt felhívtam Flot, hogy ott nekem mit akartak mondani. Mire a lényeg az az volt, hogy tök mindegy, mert én úgy is mindig rendesen fizetek lakbért (mint utóbb a tulajt is megkérdeztem, az a bekezdés csak akkor érvényes, ha nem fizetek és bíróságra kerül az ügy és csak azért tette bele, mert egyszer volt gondja egy bérlővel, akiből máig nem tudta kicsikarni a nem fizetett lakbért)... 

Aztán csütörtökön megjött a biztosítótól a várva várt papír, akiket rögtön felhívtam és nagyjából elküldtem a francba és most keresek új biztosítót... még kb. 15 napom van erre... Úgyhogy hevesen felbuzdult állapotban elvágtattam az autókereskedőhöz, akinél vettem a kocsit, mert tavaly megadta nekem két biztosító telefonszámát, de tavaly nem nagyon volt időm körül nézni (lévén, hogy kb. egy hét alatt megvettem a kocsit...) de most szükségem lenne rá. Úgyhogy jövő hét ezzel fog eltelni, egy normális és jó árú biztosító találása. 

A bouliaci ösvényem menti lampader. 

Bouliac-i templom

Pénteken pedig Jean-nal Bordeaux-ba repültem, meg vissza is (a képek Bouliac-on (ejtsd buijják) készültek, Bordeaux mellett, ott van egy ösvény, amit helyre kell állítanunk). Közben meg kicsit dolgoztunk is, de leginkább nagyon jót ettem (eh, ezért már megérte elmenni és négy harmincötkor kelni, hogy elérjem az első repülőt, ráadásul baromi szarul aludtam, mert óránként felébredtem, mondván le fogom késni a repcsit. És persze nem késtem le. O-je !!). Szóval olyan finomat ettem, hogy nagyon és jól telt az a nap is, este sem volt túl nagy dugó az utakon, ii.

Szombaton délelőtt végig rohantam : piac, auchan, biztosítós papírokat részletesen átnéztem, meg a maradék egy hete kapott leveleim rendeztem, meg ilyenek, majd Alexandre hívott nem lenne-e kedvem vele találkozni (mármint az igazából meg volt beszélve, hogy találkozunk hétvégén, mert Párizsban marad és egyedül még netán unatkozna). Mire felajánlott három lehetőséget és én a Montmartre megmászására szavaztam, már régen jártam arra (na jó, egy hete, de akkor csak azért, hogy megvegyem a hiper-szuper textil vágó ollóm, amit csakis a Montmartre tövében lévő rövidáruboltban lehet kapni. (na jó, lehet, hogy nem csak-is...)). Mire egyszer csak kaptam egy sms-t, hogy mindjárt itt van a kapu előtt kocsival, mehetek. OK, végül is nekem jól jött, mert legalább nem metróztam, meg minden... 

Úgyhogy megmásztuk a Montmartre-ot, majd megittunk egy teát és hazahozott. Aztán nem csináltam semmit...mármint hogy semmi elmesélhetőt... :o)