Aki esetleg még nem tudná, egy hete beteg vagyok. Mármint hogy külsőleg semmi bajom, meg máig még egész jó kedvem is volt, csak éppen enni nem tudtam semmit. Vagyis enni tudok, csak épp nem sokáig marad bennem... Anyu ugye itt volt múlt hét végén, akkor még egész jól voltam... elmentünk Honfleurbe, meg Deauville-be is. Aztán szombaton dokinál jártam, felírt két gyógyszert meg egy fájdalom csillapítót és utána reménykedtem... Egészen úgy tűnt, hogy rendbe hoz de ma valahogy úgy érzem, visszaestem. Vagyis megállapítottam, hogy a pirítós kenyér se és a krumpli se a gyomrom barátja mostanság, és ennek a hírnek a hallatán zokogásba fogtam, mert már rohadtul elegem van a fehér rizsből. Hiába szeretem, már nem bírok reggelire, ebédre és vacsira is azt enni... Ma bevetettem a fekete tea csersavjának a trükkjét, nagyon ajánlom neki, hogy tényleg hozza rendbe a bolyhaimat odabenn.
(egyébként, úgy mellékesen jegyzem meg, hogy úgy gondolom, jót tett a sírás : legalább ott jött ki a felesleges víz belőlem és nem máshonnan, hát nem okos megoldás ?!)
A legjobb meg, hogy betelefonáltam munkahelyre, hogy nem megyek (teszem hozzá lelkiismeret furdalásom volt, reggel fél ötkor felébredtem magamtól, hogy na, menjek már, de én ágyban maradtam és meggyőztem magam, hogy ez így jobb lesz.), Marie mondta is, hogy majd elmondja a főnökömnek, Jean-nak, aki 40 perc múlva telefonál, hogy "már megint a kocsiddal van valami gond ? Mikor érsz be?" Mire közöltem, hogy most kivételesen én nem megyek (vagyis de, túl gyorsan is...) nem a kocsim, ő jól van, köszöni szépen. Mert hogy valamit ki kéne javítani a bordeaux-i projekten. Közöltem vele, hogy holnap szándékomban áll bemenni... Jó hogy az emberek elvégzik a munkájukat meg amit megígérnek (Marie-re gondoltam itt).
Úgyhogy megyek is vissza az ágyamra olvasni és gyógyulni a csersavval a gyomromban...
(Tegnap, Anyu elmenetele után persze azért elkészítettem egy kis dobozt, amit még múlt héten terveztem meg, majd csinálok róla képet.)
Csóközön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése