Pl. visszakaptam a lapátfogaim... Az úgy kezdődött, hogy amikor legelőször Nizzába mentem és festettem ki a szemem, láttam, hogy éjszaka letörtem újra a fogam elől. Persze nem hittem a szememnek, hiszen novemberben lett megcsináltatva, így felkeltettem Florent, hogy most álmodom, vagy tényleg letörött újra a fogam. Nem, nem álmodtam, ismét letört a fogam az éjszaka alatt... Úgyhogy a kocsiban megkérdeztem Frédéric-et, ismer-e egy jó fogászt. Ismert, aki nemrég meg is csinálta a fogaim, sokkal jobban, mint az előző nőci, nem látszik, hogy le lett volna törve, úgyhogy éjjen, ismét vannak lapátfogaim !
A Frédéricéknél töltött egy hetem nagyon jól sikerült, iszonyatosan jó fej ember és a felesége is !! Én imádtam azt a hetet, amit ott töltöttem el ! Remélem jóban leszünk mindörökké (aki nem tudná, február végén átpártol Vincihez Frédéric).
Aztán megtapasztaltam milyen az, amikor nem indul a kocsi... pl. ma reggel kénytelen voltam vonattal és busszal dolgozni menni, mert mára már teljesen kipurcant... Úgyhogy jó kis túrám volt reggel. Egy az, hogy reggel felhívtam Flot, hogy mi van, utána elbattyogtam az állomásra, felszálltam a vonatra, majd egy másikra, ahol egy hatalmas hányás fogadott, úgyhogy kocsit váltottam, de mivel mindenki ebbe a kocsiba tömörült, tiszta tömeg volt, aztán egyik állomáson megálltunk, mondván, hogy nem csukódik be az egyik ajtó, így nyitott ajtónál álltunk a minusz 5-7 fokos hidegben, én meg elgondolkoztam, hogy hogy a fenébe csinálják a japánok, ahol nincs se hányás, se késés, se rossz ajtó. Vagy csak pont akkor minden jól működött, amikor én ott voltam... Szóval utána átszálltam a buszra, jah, azt el is felejtettem, hogy kétszer elküldtek a francba, mert le akartam szállni, de nem engedtek, ezért én félretúrtam mindenkit, és ez nem tetszett az embereknek... Jah, nem is, második az a buszról leszálláskor volt...
De mindezek után beértem a munkahelyre, s mivel nem éreztem magam kellően erősnek, hogy egy x kg-s akkumulátort a bolttól hazáig cipeljek, majd ott beszereljek, megkértem Patrice-t, hogy segítsen, aki segített, és jól is tettem, mert az akkumulátor nehezebb volt, mint gondoltam... Utána meg mentem egy kört, mert azt mondta, hogy jót tesz neki. Meg a tulaj is pont akkor jött ki az utcára, és ő is egyet értett... Úgyhogy elmentem erre, meg arra.... aztán találtam Picard-t, ami mélyhűtött cuccokat árul és tök fincsi, úgyhogy megvettem a vacsim, majd eltévedtem, aztán megtaláltam az autópályát így felhajtottam rá és hazajöttem.
Mindeközben beköltöztem szombaton, bár utána rájöttem, hogy még mindig van pár cuccom Flonál, de mindegy, majd amikor kocsit "cserélünk" (legalábbis én) elhozom a maradék cuccom (pl. szárító, kenyérpirító és a nyári topánkáim.). Összeszereltem már a két könyvespolcom is, a könyveim még a munkahelyen figyelnek, de holnap hazahozom őket, elvégre lesz kocsim, ami megy is ! :o)
Hélaval meg színházba járunk, múlt héten meg előtte is voltunk egy-egy előadáson, tök jók voltak. Kérdezte, megyek-e vele Londonba áprilisban, igent mondtam, így megvettük a vonatjegyeket is. Aztán kihasználtam a leértékeléseket is, vettem pár harisnyát, meg zenei cd-t, hiszen mostantól nincs itt Flo cd gyűjteménye.
Múlt héten pénteken voltunk kajálni a kollégáimmal, hála nekem sikerült szerveznünk is valamit, mert ezek még mindig ott tartanának, hogy hááát... nem, a csütörtök nekem nem jó, jaaaa, a péntek sem, a szombat annak nem jó és különben is túúúl drága, de igazából igen, akarunk menni, de hát nem tudjuk, mikor. És Katalin erre közölte, hogy ok, akkor : péntek harmadika jó ? A válasz felettébb meglepett, mert mindenki ráért. Sőt, 5 nap alatt még éttermet is sikerült választanunk... (ismét hála Katalinnak....)
Azt még nem is meséltem, hogy amikor múlt szerdán hazajöttem Nizzából kb.22h-kor Frédéric és a sógora indították be a 206-ost egy kocsi után húzva... Mókás volt Frédéricet így látni, mint egy "normális" embert. Mármint oké, az egész hét alatt így láttam. Sosem beszéltünk munkáról. Fúú, tök jó volt, de tényleg.
Nizzaból hazajövet bementem az Air France szalonjába, tudjátok, oda, ahova csak az Igazi Üzletemberek járnak, mert van egy halom miles-juk a kártyájukon. M. Bertholot pedig meghívott engem, Frédéric persze meg be tudott menni a kártyájával. Tök tuti volt. Vannak hatalmas fotelek, mindenki a blackberry-jével, vagy a laptopjával bütyköl, vagy éppen tárgyal a telefonján, van egy csomó fincsi kaja, még sör is volt ! Szóval tök klassz ! :o)
Aztán ennyi... más nagyon nem történt velem. Bár ez sem rossz... Néha olyan jó szófordulatok jutnak az eszembe, de sosincs mire leírni, vagy utána már nem olyan... Úgyhogy ez van.
Mindenesetre megvagyok, jól vagyok, majd egyszer mindent ki is pakolok, ma nem fogom, mert mára elegem volt a pakolászásból is, és különben is épp olvasztom fel a kajám és utána enni kell !! :o)
Na jó, mentem is ! Remélem reggel beindul a kocsi... ;o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése