Amiben megmentem a szomszéd lányt és újrahasznosítok egy szakadt farmert

Az úgy volt, hogy hátramentem a garázskulccsal, hogy odaadjam egy másik lánynak, hogy használni tudja a mosógépet (négyünkre van egy mosógép és egy kulcs és az forog körbe-körbe közöttünk). Amikor odaérek, Anais áll az udvar közepén, telefonnal a kezében, s úgy üdvözöl, hogy "Jaj, de jó, hogy jöttél, megmentetted az életem !". Na, mondom magamban, ez azért egy kicsit túlzás, mert hogy teljesen életképes állapotban van, így nem értettem, miért kell megmentenem... Tán elhagyta a kulcsát és fel kell törnöm az ajtót, vagy mi ? Na nem álltam távol a valóságtól... Mutatta, hogy az ajtókeret külső sarkában van egy hatalmas pók.

Katalin első reakciója : Hát menj be gyorsan és akkor ő kint marad, te meg bent leszel. Mire a válasz : Ááááá, dehogy, tuti, hogy bejön velem. De esküszöm, a múltkor is ez történt, én nem megyek be amíg ott van, szedd le légyszi.

Ok, második érvelés : Én is félek a pókoktól. Válasz : Ne aggódj, én jobban félek, mint te.

Na mondom, muszáj lesz leszednem azt a hülye pókot, különben nem jutunk előre... De persze közöltem, hogy oké, leszedem, de aztán csináljon vele azt, amit akar, én nem taposom el (nem csak elvből, hanem mert undorítóan nagy volt, ezt be kell látnom). Ok, közölte, hogy azt ő megcsinálja, ne aggódjak, csak szedjem le onnan... Aztán rászántam magam, letörtem egy darab cseresznyefaágat és neki álltam az Akciónak. Jah, még közöltem, hogyha rámesik, akkor én egy akkorát fogok sikítani, hogy egész Párizs felébred (na jó, ez 20h körül volt, úgyhogy még nem is aludt, de ez részlet kérdés). Anais közölte, hogy ok, akkor ketten sikítunk....

Szóval. Felszerelve a cseresznyefaággal nekiláttam... Először megpöcköltem, de semmi életjel. Ekkor újrapróbálkoztam, hogy mi lenne, ha bemenne a lakásába, ez a pók meg van fagyva. Mire felvilágosított, hogy itt Franciaországban olyan alattomos pókok garázdálkodnak, amik halottnak tettetik magukat bármifajta pöckölés hatására, de amint kinyílik az ajtó, na akkor aztán rögtön felélednek és beszaladnak a lakásba (azt azért elmondhatná nekem valaki, hogy miért jobb a póknak bent lenni, mint kint... oké, melegebb van). Szóval harmadik pöckölés hatására sikerült kibányásznom a mélyedésből és az udvar közepére hajítanom a szerencsétlen pókot, ami még ekkor sem mutatott semmi életjelet. Persze erre a mozdulatra jót sikítottunk (remélem a szomszédok láttak, így legalább megvolt a napi 10 perc röhögés adagjuk és az egészséges életmódhoz segítettük őket !), majd Anais lekapta a csizmáját (mondván, hogy rálépni ő sem mer, de lecsapja vele) és vagy háromszor ráütött, hogy biztos-ami-biztos, ne legyen életben ez az alattomos pók se...

Szóval így történt, hogy megmentettem Anaist...

A farmerről meg annyit, hogy őszintén, néha kicsit unatkoztam egyedül itthon... Úgyhogy fogtam Flo régi szétszakadt farmerját, amit még régen elkunyiztam tőle, és felszabdaltam azzal a szándékkal, hogy egy párnát készítek belőle, amit majd tehetek ide, meg oda, de leginkább leköt, és esténként nem unatkozom !! De amúgy mondhatom, nagyon jó ötlet volt tőlem és tök jól néz ki már most !!

Amúgy pedig elkezdtem újra főzni, na milyen vagyok ? :o)

Áááá, és ma megkaptam a szürke kártyám, aminek tuti nem ez a neve otthon, de az a papír, amin rajta van, hogy ez az ÉN kocsim ! :o) Holnap megyek érte a postára. Már kíváncsi vagyok az új rendszámomra. :o) Bár lehet, hogy nem is ez jött meg, hanem anyu küldött nekem valamit, ekkor azért kicsit el leszek szontyolodva, mert már annnnnyira szeretném tudni a rendszámom, hogy csak naaaa !! :o)