A virágaim három napja tuti nem szenvednek vízhiányban, mert vagy egész délután, vagy egész reggel vagy egész nap vagy egész éjszaka zuhog az eső... És van paradicsomom is. De mindez most nem lényeg. Nézzük, mi történt tegnap...
Kb. 9kor indultam, hogy 11-re odaérjek. Odaértem 10h50re, tök jó, időben vagyok. Jah, az csak a legjobb, hogy reggel semmi kedvem nem volt elmenni erre az állásinterjúra, de Flonak ezt csak annyiban fejeztem ki, hogy a múltkori állásinterjúm sokkal jobb volt, mert akkor sütött a nap. (Hülyeség vagy sem, de ezt tényleg komolyan gondoltam.) No, szóval megérkeztem, aztán találkoztam a boszorkánnyal. Így visszaemlékezve tényleg boszorkánynak néz ki a száraz, szétrepdeső, seprűre emlékeztető hajával és a középső fogai tátongó lyukkal. Másfél órát beszéltünk. Ebből kb. húsz perc azzal ment el, hogy de én tényleg nagyon messze lakom, tényleg ott akarok dolgozni ? Mikor már negyedszerre tette fel a kérdést, közöltem vele, hogy de az összes cég itt van, úgyhogy mindenképp át kell bumliznom a két autópályán (tömegközlekedéssel 1h40 perc plusz 10 perc séta mindkét végén, úgyhogy az is két óra), úgyhogy most ezen ne szívasson. (Ezt természetesen nem tettem hozzá, helyette azt mondtam neki, hogy akkor már inkább maguknál szeretnék dolgozni, mint máshol...) Aztán jött az a kérdés, mennyit kérek, és a nő elhűlt és közölte, hogy ők ezt nem adják meg, csak kevesebbet. Valamennyivel kevesebbet. Mondtam neki, hogy az nem gáz, mert nem ragaszkodom 100 százalék ehhez. (aztán később kiderült, mennyivel kevesebbre gondolnak, s az nagyon nem tetszik) Aztán másfél óra után az volt, hogy összeülök az egyik igazgatóval is 5 percre... nos, az az öt perc másfél óra lett, s már a végén elegem volt mindenből. Elkezdtem már tépkedni az ujjaimról a bőrt, aztán leállítottam magam, hogy ezt mégsem kéne, mégiscsak egy állásinterjún veszek részt... Aztán a pasi is meglátta mennyit kérek, s közölte, az sok. Na végre belőle kiszedtem, mennyit adnának, 20 százalékkal kevesebbet... Nos ez a nőnél a "valamennyivel kevesebb"... Oké, nem mondtam semmit, a végén már baromira örültem, hogy megszabadultam tőlük. Hazajöttem, 40 perc alatt.... és lefeküdtem aludni, miután végre megebédeltem...
Amikor hazajött Flo én épp ott ültem mélabúsan az ágy közepén, s kérdezte, hogy most mi van, ha van állásom ? (Mert a pasi nagyon fel akar venni, és ő még itt tartott, amikor a kocsiból felhívtam) Aztán rázúdítottam mindent, amit előtte két órával már anyunak elmagyaráztam, hogy ezek hülyék, mert : 1. Sokkal kevesebbet akarnak adni, mint amit kértem, és ezek után nem értem, hogy ha az átlagot kértem, ami az iskola honlapján szerepel, magyarul a volt sulim diákjainak válaszaiból számoltak ki, akkor az azt jelenti, hogy valaki soooookkkkaaaallll többet kell, hogy keressen, mint az átlag. 2. Hogy őket nem érdekli, hogy valaki 7-8-9-re jár dolgozni, akkor is leghamarabb 18h-20h-kor fog hazamenni, ha nem 21-hkor. 3. Ha nem fogyasztanának el három kávét három óra alatt, magyarul nem lenne naponta 3 órájuk, ami azzal menne el, hogy kávéznak, teáznak etc, akkor nem kéne olyan rohadt sokáig benn "dolgozniuk". 4. Ha elosztjuk az összeget, amit adni akarnak a 10 órás munkanapokkal, Flonál éppenhogy csak többet keresek óránként, ami enyhén zavar, mert hogy ő nem tanult érte hat évet, én meg elvileg egy kurva jó diplomával rendelkezem. És ő nyolc óra után hazamegy és vidám, míg én 10 órákat dolgoznék és cseppet több felelősségem lenne. (Már bocsánat. Még a pasi ott áradozott, hogy milyen jó a képzésem, és hogy a magyar egyetem híres arról, hogy ott tudnak gondolkozni az emberek. Ha ennyire jó vagyok, akkor fizessen már, basszus.)
Aztán Flo közölte, hogy legközelebb mondjam megy franco (ahonnan szerintem a mi frankó szónk ered és azt jelenti a francia szlengben hogy őszintén) hogy adjanak többet, ha azt akarják, hogy ott dolgozzam. Ő még előjött azzal az elmélettel is, amire én nem gondoltam, hogy hát nem vagyok francia... Na de mondjuk ekkorra már nem érdekelt, mert kb. szinte biztos, hogy nem fogok ennél a cégnél dolgozni. Elmehetnek az ajnározásukkal a búsba, hogy ilyen jó diplomám meg olyan jó diplomám van... Jah, s azzal is, hogy a nőci csak azt tudta ismételni, hogy rengeteget fogok tanulni, amikor majd kezdek. Amivel egyet értek, de azért nem kellett volna ennyire hülyének néznie.
Szóval a tegnapi három órás állásinterjúm bár jól sikerült, fel akarnak venni, csak én nem akarok velük dolgozni. Ráadásul ha nem csesztek el volna az állásinterjúval három órát, akkor tegnap sokkal hamarabb hazamehettek volna. Bár lehet, ezeknek sincs családjuk, aztán őket nem érdekli... Mindegy. A másik helyen sütött a nap amikor állásinterjúra mentem, sokkal jobb volt a légkör, nem kávészüneteztek állandóan, és a pasi is sokkal jobb fej volt és ők is annyira gondoltak fizuként mint én és OTT AKAROK DOLGOZNI.
Szóval ez történt. Amikor hazaértem, egy másik cégtől is hívtak, hogy mehetek csütörtökön állásinterjúra. Ez valamennyivel közelebb van, de oda is a bedugult autópályán vezet az út... Mindegy, jó lesz. De remélem geodynamique cégtől visszahívnak, hogy engem választottak !!
Megyek valamit alkotni, meg sportolni, meg ilyenek. Tegnap semmihez nem volt kedvem... meg fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése