Oké, oké, pár fejezet kimaradt az életemből. Legalábbis a blogom, mert igenis megéltem őket. Pl. voltam Luxembourgban, ami nagyon nagyon tuti volt. Az ötlet egyszerűen jött : csütörtökön úgy döntöttem, nincs kedvem a húsvéthétfős hétvégén otthon csücsülni, és így kerestem egy célpontot. Hát így jött Luxembourg, ami nincs túl messze, volt jó és olcsó szálloda és pár látnivaló. Na ezért voltam ott egy hétvégét. A város nagyon pici, de hangulatos, viszont nem túl erősek sem a péksütiben, sem a kávézókban. Míg itt minden eldugott faluban legalább három kávézót találsz, de a fővárosban legalább utcánként egyet, ha nem többet, ott meg 10 előtt egy kávézó sincs nyitva... És ami van, az is csak a főtéren (vagy én nem voltam elég figyelmes, ez is lehet !). Vasárnap elkirándultam a dombok közé, ami nagyon szép lehet tavasszal, nyáron. Mármint így is szép, csak épp szín-hiányos. Én élveztem. A luxembourgiak kevésbé, mert én minden egyes sebességhatárt szigorúan betartottam : nincs kedvem fizetni, és ráadásul még élni is sokáig szeretnék.
Erről jut eszembe, egy nagyon csúnya "reklám" van náluk úton-útfélen, egy vérző alkar és egy mobil azt mondván, hogy "hagyja inkább csörögni". Bár ez a veszély engem nem fenyeget, még a szobámban sem feltétlenül veszem fel a telefont, mert mindig le van halkítva és általában a táskám alján kuporog..
A luxembourgi nyelv vicces egy fajta... ugyebár elfelejtettem cd-t vinni, így kénytelen voltam egy idő után a rádió-t hallgatni. Amiből néha egész francia kifejezések ütötték meg fülemet. De pl. nem értesz négy szót, majd "ár-érték arány" franciául, majd megint nem értesz öt szót... Szóval az alap német tudásommal és az anyanyelvi szintű franciámmal kb. ki tudtam hámozni, hogy mi történik a nagy világban... Mókás egy dolog. Viszont amikor a piacon (mert persze kézműves piacon is voltam) kezdenek el velem luxembourgiul beszélni, akkor azért megkértem őket, hogy vagy angolul, vagy franciául, de különben nem fogom megérteni... :o) De amúgy kedves egy népesség (bár szerintem a franciákat nem nagyon szeretik...).
Utána otthon is jártam egy villámlátogatás gyanánt, ahhoz képest egész sok mindent csináltam. Egyik nap Keresztaptyával találkoztam, utána gimis osztálytársakkal, utána családoztam intenzíven, majd Bátyóztam is. Végre láthattam az első, két éve született fiát, meg a majd májusban születendő lányát hason keresztül. :o)
A képeket majd felteszem, de még nem volt rá időm kiválogatni, meg lekicsinyíteni őket.
Ma pedig szemésznél voltam, és kiderült, hogy ő bár nem a legjobb szemész az én szememben, az én szemeim javulnak. Úgyhogy nem csináltatok új szemüveget, mert hogy "Franciaországban mi mindent pontosan kikorrigálunk, az, hogy alul korrigáltan javul a szem, csak egy fantáziaszülemény." Nem akartam felvilágosítani, hogy az a szemem, amit most 4-esnek mért, az két éve még 4.75-ös volt, a másik, meg 5.25-ös, most pedig 4.75-ös. Úgyhogy az ember nem értette, miért örülök ennyire, de én örültem neki, mert az én szemem igen is javul !! (arról nem beszélve, hogy amikor kontaktlencsém volt, ha jól emlékszem 6-ost és 5-ost mértek, de ezek papírjai nincsenek itt)
És ajándékba kaptok egy kisszilva-fáról képet. Mirabella állítólag magyarul, de őszintén szólva én ezt nem ismertem Magyarországon. Fincsi édes kis szilva és sárga. De tényleg kicsi, mint egy nagyobb cseresznye, akkora.
No jó, megyek fényképeket válogatni. Csóközön !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése