Ugyebár mivel kedden itthon kellett maradnom, hát varrtam. Mert mi mást lehet tenni, ha kényszerből otthon maradtál (azért kicsit haragudtam a munkáltatóimra, mert ha lett volna laptopom, akkor tudtam volna itthonról dolgozni és nem vesztettem volna el egy napot. Mint kiderült, a szabimat nem vesztettem el, mert megértik, hogy nem tudtam bemenni, viszont ugyebár fizetve sem leszek, így egy nappal kevesebb fizut kapok majd hó végén...). Azt még megjegyzem, információként, hogy itt sem takarították a havat két napig, szerdán egy óra alatt tettem meg a 17 km-es utat a munkahelyemig és az autópályán se sószóró nem járt, se hókotró. No de erről ennyit. A képen a kevés fénynél fényképezett új táskámat láthatjátok.
Pfu, azért nem kevés időmbe tellett, míg mindent megrajzoltam, kiszabtam, összetüzigéltem gombostűvel, majd megvarrtam. De imádni való az eredmény. Legalábbis nekem, de ez a lényeg, elvégre nekem készült. :o) Ok-ok, eredetileg piacos táskát akartam készíteni. Hát majd legközelebb. Mert elindultam egy gondolatból, majd rajzoltam, rajzoltam, és ez jött ki belőle. :o)
Tegnap jártam piacon (mint minden szombaton, úgyhogy egyelőre megértem, hogy ez a hír nem hat rátok újdonságként) és vettem kelkáposztát (ez annál inkább, mert életemben először vettem önállóan francia kelkáposztát). Majd mentem a sajtoshoz, ahol a nőci közölte, hogy
- Áá, kelkáposzta, van benne valami ? - Mire én letettem a pultra a káposztát nagy szemekkel szemlélve, hogy hol az a valami, amit persze én hernyónak képzeltem, és közöltem, hogy
- Hát remélem nincs benne semmi.
- De hát egy kisfiú sem ? - Mire leesett, miről hablatyol, a franciáknál a kisfiúk kelkáposztában születnek, a kislányok rózsában...
- Ááá, nem, nem vagyok francia, nálunk nincsenek a káposztában kisfiúk rejtve...
Én csak egész egyszerűen kelkáposzta főzeléket akarok készíteni... No comment... :o)
Tegnap bementem Párizsba is, és vettem többek között egy csomó könyvet (ok, nem olyan csomót, csak ötöt) úgyhogy most újra van mit olvasni. Mivel Flo közölte, hogy muszáj elolvasnom Kafkától A per-t, így megvettem. Tény, hogy amikor nála el kezdtem olvasni, tetszett. Meg eddig amire azt mondta, jó könyv, mindig bejött nekem is. Meg vettem egy Jim Harrison könyvet is, meg három másikat.
Jah, és pénteken elhoztam a vasalóm, és tegnap kivasaltam vele a piros anyagot és egyszerűen nagyon tuti. Élmény vele a vasalás, úgyhogy örülök, hogy ezt választottam. No és ezzel be is fejezném mára, mert kiszabtam az anyagom, most jöjjön a varrás-fázis !!
Csóközön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése