Soooo

Ma elgondolkoztam azon, hogy teljesen normális-e az, hogy minden este éhes kezdek lenni úgy 18h34 körül, és kb. minden este konstatálom, hogy nincs itthon semmi kaja ? (Ha esetleg lenne, akkor azt konstatálom, hogy nincs kedvem főzni...) (a hűtőm jelenlegi állása : 1 üveg pezsgő, 4 pohár joghurt, egy kis maradék sajt ami már egy hónapja a hűtőmben figyel, 2 tojás ami szintén egy hónapos, azt se tudom, jó-e még...valakinek valami ötlet? háromféle lekvár, gyümilé, vaj, kacsazsír és szójaszósz... Ahhoz képest nem is rossz !) Úgyhogy ma este is müzlit eszem... ha már nem ezt eszem reggelire. :o) Halljátok, én hálát adok a munkahelyi kajáldának, így legalább napi kétszer már normálisan eszem (a reggeli az első. Naná !)

Szóval ott tartottam, hogy Imi felvett minket és .. oo-je, hajrá angoltudás és francia akcentus, vessük bele magunkat az angliai feeling-be ! Szerintem elég jól sikerült, bár bevallom, néha inkább elmondtam ugyanazt franciául és magyarul is, minthogy lefordítsam a fejemben mindazt angolra... :o) Elvitt hozzájuk, ahol Marcsinak és neki előadtuk tervünket, ami pár perc leforgása alatt egy Tökéletes Tervvé duzzadt ! 

1. aznap este elmentünk buliba mi, lányok, mert hogy mégiscsak kell egy girly night-ot csinálni ! Na jó, a buli nem volt olyan jó (Imi erre irányuló kérdésére csak annyit válaszoltam, hogy "it wasn't thaaaat baaaad" ("aaaaanyira nem volt rossz")) de volt. Héla jól érezte magát, mert egy mukkot sem értett a magyar zenékből, meg nem érdekelte, kik vannak körülötte. Engem meg naná, hogy ez is érdekelt. :o) (zárójelben jegyzem meg, ez egy magyar buli volt... legalábbis akart lenni...)

Másnap várost látogattunk... Hm-hm, mit is néztünk meg ? Big Bent, meg parlamentet, meg Buckingham palotát, meeeg Oxford street-et, meg Pic-a-Dilly-t (mióta elmondta Imi, miért ez a neve, ez a kedvenc szavam. De tényleg. Mert ott választottak (pic) egy (a) gyöngyöt (dilly) a nők a régmúltban. Hát nem édes név ? Imádom !!) Meg Trafalar Square. Meg kínai negyed. Ha jól emlékszem. Mindenesetre sétáltunk körbe-körbe és körbe. (Really really ! (ez meg a mostani kedvenc beszólásom.)) Aztán későn értünk haza... vagy mi. Imiékhez. 

Hétfőn kirándulni voltunk, ami Marcsinak köszönhető és nagyon tuti volt és így is köszönjük szépen ! Kocsival kompoztunk át Isle de Wight szigetre. Nem tudom miért, de végül is Héla került a két gyerekkel teli gyerekülés közé, és végig kitartott mellette, pedig állandóan megkérdeztem tőle, cseréljünk-e. Gondolom annyira nem lehetett túl izgi két magyar gyerek között csücsülni, akik néha ugyan angolul beszéltek hozzá, azért a legtöbb esetben magyarul magyaráztak neki. De végül is jól elvolt közöttük, meg azért beszélgettünk vele, nyugi. :o) 

A szigeten megnéztünk a sziget modelljét egy múzeumban, ahol csokinyuszikat kellett megszámolni, hogy a végén a gyerekek csokitojglit kapjanak... öten összesen 15-öt találtunk. A végén kiderült, hogy amúgy 38 volt... De mindennek mi nem dőltünk be, tuti, hogy a maradék 23-at : 1. nem tették ki, 2. bár kitették, de valaki megette, 3. ők ették meg, 4. elfújta őket a szél. Na mindegy, Lőrinc (hmmm, lement a zeném, mielőtt folytatnám, gyorsan beteszek valamit...) és Pepe azért kaptak csokit a végén... Utána ettünk, majd sétáltunk egyet egy mini-völgyben, ami nekem nagyon tetszett, bár Ausztrália hatása megmaradt : mindenhol kígyó után kutattam, pedig nagyjából 100%-ig biztos voltam benne, hogy itt nincsenek kígyók. Azért biztos ami biztos alapon körülnéztem mindenfele és felkészültem az esetleges meghátrálásra. Tiszta gáz... Persze arra nem figyeltem, hogy az út csúszik, így majdnem eltanyáltam... Majdnem, mert csak az egyik térdem érte a földet. Ő még mindig kék-zöld.

Utána pedig Tűket nézegettünk, amik olyasmik, mint a sziklák Etretat-ban, csak éppen nincs tetejük, így mint tűk merednek ki a tengerből. Nekem így is tetszett, de szerintem sokkal, de sokkal szebb akkor, amikor kék az ég és süt a nap... És pl. nincs akkora szél, hogy lefúj a távcsövet tartó talpazatról. Komolyan, hogy jön ehhez a Szél ?! 

Végezetül pillangókat akartunk nézni, de a rezervátum jól bezárt az orrunk előtt, ami igazságtalanság volt, mert elvileg 17hig nyitva kellett volna lenniük. És 16h30kor azt mondták, hogy "nem-nem, nem mehetünk be"... Pfffff

Úgyhogy ezután hazakompoztunk ééés ennyi volt a hétfői napunk. 

Itt tartok egy kis szünetet, hátha valaki megunná itt, lévén, hogy az egy hozzászólásra jutó karakterek száma meghaladta a türelmük által befogadható szintet...